A hagyomány, és az egyház úgy tartja, karácsony Jézus születésnapja, és az időszámítás kezdete is egyben. Valószínűleg egyik állítás sem igaz, és erre a Bibliában is találhatunk bizonyítékokat.

A keresztény egyház a karácsonnyal valójában a pogány télinapforduló-ünnepre próbált rátelepedni. De mikor van Jézus igazi születésnapja?
Maga a Biblia nem említ dátumot a Megváltó születésével kapcsolatban. Említi azonban azt (Lukács 2:7-8), hogy a születésekor a pásztorok éjjelente a mezőkön vigyáztak a nyájaikra. Ez télen egészen biztosan nem történhetett, mivel akkor Júdeában túl hideg van ehhez. Azt is írja Lukács (2:1-4), hogy a várandós Mária és József azért a római népszámlálás miatt utazott Betlehembe.

A népszámlálás.
Nem sokkal Jézus születése előtt Augustus császár elrendelte, hogy „az egész lakott földet írják össze”. A parancs úgy szólt, hogy „ki-ki a maga városába” menjen, ami azzal járt, hogy az embereknek egy hetet vagy még több időt is utazással kellett tölteniük (Lukács 2:1–3). Ennek a rendeletnek, mely valószínűleg az adóztatás és a sorozás miatt született, az évnek egyetlen időszakában sem örültek volna az emberek, de azt különösen nehéz elképzelni, hogy a császár még azzal is ingerelte volna az alattvalóit, hogy a hideg téli időben kényszeríti őket a hosszú útra.

A bárányok.
A pásztorok „a szabad ég alatt tartózkodtak, és felváltva őrködtek éjjel a nyájaik mellett” (Lukács 2:8). A nyájak „a pászkát megelőző héttől”, vagyis március második felétől november közepéig voltak kint. A telet fedél alatt töltötték; már ebből is látható, hogy a karácsony hagyományos, téli időpontja aligha lehet helyes, mivel az evangélium szerint a pásztorok a mezőn voltak.

Az évszám kérdése:
Máté evangéliumából tudjuk, hogy Heródes azért ölette meg az összes, két évnél fiatalabb gyermeket Betlehemben, hogy a Megváltó is biztosan közöttük legyen. A terv aztán nem jött össze, mert Józsefet egy angyal figyelmeztette álmában, hogy menekítse Egyiptomba a fiát. Csakhogy a történészek szerint Heródes időszámításunk előtt 4-ben meghalt. Ebből adódik, hogy Jézusnak valamikor időszámításunk előtt 4 és 6 között kellett születnie.

De miért tette az egyház Jézus születésnapját december 25-ére? Ennek a dátumnak semmi jelentősége nem volt, amíg Aurelius, római császár be nem vezette a "sol invictus", azaz a "legyőzhetetlen nap" ünnepét. Az ünnepet a téli napforduló idejére rakta, ami a római naptári év legrövidebb napja volt. A rómaiak a fény elveszítésétől való félelem közepette boldogan várták a világosság győzelmét a sötétség felett. Olyan népszerűvé vált az ünnep – aminek a középpontja a világosság – , hogy a keresztény vallási vezetők bevették a liturgikus naptárba.

A Jézusra használt elnevezés, "a világ Világossága" összeolvadt ezzel az ünneppel, hogy emlékeztesse a keresztényeket; "Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." (Lk 1, 78-79)

Az első pár évszázadban az ünnepet nem úgy tekintették, mint Jézus születésnapi partiját, mint manapság, amikor előfordul, hogy néhány plébánián már lufikkal és tortával ünnepelnek.