"Megköszönöd az italt, hazamész, kivered." (Ponyvaregény)

A szexuális zaklatásokról szóló jelenlegi élénk diskurzus - véleményem szerint - azért is ilyen drámai, mert a megszólalók többsége rossz irányba néz. A múlt felé néz, holott a jövő felé kéne.

Ez a téma ugyanis - legalábbis a publikus térben - nem a múltról szól: hanem a jelenről és a jövőről. A múltról csak annyiban, hogy az érintetteknek nyilván szükségük van az igazságosságra és a bocsánatkérésre; de ezt magánemberként, nyilvánosság nélkül is megtehetik.
Plusz - gyanítom - nem is az a lényeg ebben, hogy 20 évvel ezelőtti dolgok miatt most állítsunk pellengérre embereket. A megismert esetek inkább azért fontosak, hogy lássuk: még amúgy közmegbecsülésnek örvendő emberek sem mentesek a sötét foltoktól. 

Amiért ez az egész probléma a nyilvánosságra és a közre tartozik, az az, hogy eleve egy idejétmúlt nemi sztereotipizáláson nyugszik. A "férfi legyen rámenős, a nő pedig örüljön, hogy kívánatosnak tartják"  szemlélete sok rombolást hoz és hozott. 

Persze a valóság árnyalt, mint mindig.
Biztos, hogy van sok nő (és még több férfi), akinek a fenti sztereotípia tetszik.
Bizots, hogy van olyan helyzet, amikor mindez nem bántó.
Biztos, hogy a most napvilágra kerülő esetek között sok határeset, "véleményes" van, amikor az adott helyzetet vérmérséklet szerint lehet pajkosságnak vagy szexuális zaklatásnak tartani.
Sőt, valószínűleg vannak  esetek, melybe leginkább utólag képzel bele "zalkatást" az érintett.

Ezek természetes velejárói egy-egy nagy visszhangot kiváltó témának, viszont elsősorban nem ezekre kell koncentrálni. Elsősorban ugyanis azt kell észrevenni, hogy ("ma már") a nők többsége számára bántó, ha szexuális tárgyként, "örüljön hogy kívánatos" besorolású, passzív félként tekintenek rá, akinek szinte csak a testi adottságait veszik észre. Tehát mégegyszer: ez manapság a nők többségének bántó. A múlton változtatni nem tudunk - nem is kell -, de a jelenben és a jövőben ennek megfelelően illik viselkednünk.
Továbbá a "ha egy nő nemet mond, az igent jelent" és hasonló sületlenségeket is el kell felejteni. És leginkább a "nem tiltakozott, tehát benne van" őrültséget. Férfiként értem, hogy van az az időszak, amikor nagyon tombolnak a hormonok az emberben, és egy mattrészeg, csinos lány mindenféle kombinációkat indít el az ember fejébe, de: nem. Sőt: NEM. Visszavonhatatlanul meg kell tanulnunk, hogy nagyjából minden helyzetben úriemberként viselkedünk, és a  - mégoly ellenállhatatlannak tűnő - szexuállis vágyainknál sokkal fontosabbnak tartsuk az empátiát: ahogy számunkra is sértő lenne, ha kb. használati tárgyként bánnának velünk, úgy ez a nőknek is (sőt, nekik méginkább) sértő és bántó.

Szóval, uraim: a jövőben legyünk úriemberek. és probléma megoldva.